A gyémántról

A GYÉMÁNTRÓL

A gyémánt története, csiszolása

A gyémánt a legjelentősebb drágakő, melyet fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönhet. Ez a természetben előforduló legkeményebb ásvány, átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt kizárólag szénatomokból áll. Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása is széles körű.

Az ógörögök ezt az ásványt adamasz néven ismerték, ami törhetetlent jelent. Ez a latin nyelvbe változatlan adamas alakban ment át. A latin, szláv és germán nyelvek többségében ebből származó szóalakok találhatók. Az újgörög nyelvben már a latinból visszaszármazó diamándi található.

A gyémántok színe

A gyémánt színe változatos. A teljesen színtelen, víztiszta ásványtól kezdve előfordul sárga, zöld, barna, piros, rózsaszínű, szürke, kék és fekete színben egyaránt. A szín nagy hatással van az értékre is. A legtisztábbak az indiai gyémántok, a legszínesebbek pedig a dél-afrikaiak. A gyémánt színeződését zárványok okozzák, amik a kristályosodási folyamat során kerülnek a drágakőbe. Minden eltérést, szennyeződést, idegen anyagot, ami tízszeres nagyítás mellett látható, azt zárványnak nevezik, mely a drágakövek minőségét rontja, mert csökkenti az átlátszóságot és hatással lehet a kő színére is. Az értékcsökkentő hatás elhelyezkedésüktől, méretüktől és intenzitásuktól függ. A gyémántban néha gyémántzárványok is előfordulnak. A zárvány lehet ugyanolyan, de lehet különböző alakú és színű is, mint a külső kristály.

A természetes gyémánt képződése speciális feltételeket igényel: a gyémánt nagy nyomáson (4500-6000 MPa) képződik magas széntartalmú anyagokból, 900-1300 °C között.

A gyémántokat tartalmazó anyagok rendszerint a 150 km-nél mélyebb magma fészkű vulkáni kitörések során kerülnek a felszínre. A Föld mélyéből feltörő anyag áttöri a földkérget alkotó rétegeket kürtőszerű csatornákat alkotva. A gyémánt ezen csatornák kitöltési anyagában található. Csak nagyon kevés kürtő anyagában található kitermelésre érdemes mennyiség.

A gyémánt értéke

A gyémántok nagysága igen változó, többnyire nem érik el az egy karátot; a néhány karátos kő még elég gyakori, a 20 karáton felüliek már ritkábbak, a 100 karátot nagyobb súlyt elérő kristályok pedig már egészen kivételes.
A gyémánt értéke függ a kő minőségétől, nagyságától, színétől, tisztaságától, a csiszolás minőségétől. Az említett tulajdonságokon kívül a gyémánt árát egyéb tényezők is befolyásolják. A kisebb köveknél az ártöbbletet a magasabb csiszolási költségek okozzák. A drágakőként felhasznált gyémánt értékét a 4C alapján határozzák meg:

A gyémánt csiszolása

Nem túlzás, hogy a gyémántcsiszolás a világ egyik legtitokzatosabb foglalkozása. A műhelyekben hónapokon át tartó kemény munkával dollármilliókat érő köveket hasítanak darabokra, majd csiszolnak matematikai pontossággal kiszámított formájúra és készítenek belőle ékszer gyémántokat.

A gyémántcsiszolás művészet, hiszen a nyers kőben rejlő csillogást hozza napvilágra, vagy mondhatjuk még inkább tudománynak, mert hihetetlen precizitásra és matematikai pontosságú számításokra van szükség ahhoz, hogy a több millió dolláros nyers gyémántból még többet érő drágakő, gyémánt ékszer legyen.

Egy nyers gyémántban megtalálható a nyers erő, a ragyogás és a tűz, de csak megfelelő csiszolással lehet mindezt előcsalogatni belőle.

A leggyakoribb gyémánt csiszolási formák

A drágaköveket legtöbbször két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (fazettákkal) látják el. A leggyakoribb csiszolási formák : briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, marquise vagy navette (hegyes ovális), körte és szívalak.

A briliáns csiszolás

A gyémánt fényvisszaverő és fénytörő képességeit a kör alaprajzú, briliáns forma használja ki a legjobban. A klasszikus briliáns a felül elhelyezkedő koronából, az alul található pavilonból, illetve a kettőt összekötő övből áll. A csonka kúp alakú, laposabb oldalfalú korona a kő tömegének körülbelül egy harmadát teszi ki, a kúp formájú, meredekebb oldalfalú pavilon pedig két harmadot. A fazetták, vagyis a csiszolt lapok száma 58 – ebből 33 jut a koronára és 25 a pavilonra. Az öv-részt egyes esetekben simára csiszolják, máskor ezen is fazettékat alakítanak ki, de ezek nem számítanak bele a kötelezőnek tartott 58 lapos mennyiségbe.